Egy halott utcakő

Az egyik pesti utcában
Sétálva elmerengtem…
„hol a sárga utcakő”
Amit nagyon szerettem.
Melyet dédapám igazított sorba,
Hisz ő itt dolgozott rajta…
Keze munkáját már
Aszfalt borítja el,
Senkise láthatja már
Ez is csak engem érdekel.

„Eltemették” mint azt,
Aki egykor ide rakta…
-S közben trolira szállok,
S ahogy záródik az ajtó
Bezár emlékeim kapuja-
Ahol egykor fiáker járt,
Ez. a Damjanich utca…

Bántottak

…S, mikor elment,
Belém ”rúgott” háromszor,
De én nem törődtem vele.
Vérző fejjel keltem fel,
Büszkén mentem tova.
Mindenkit kerültem,
Senkihez sem szólva
Az első sarokban sírtam,
De nem mutattam fájdalmam,
Bánatom inkább „lenyeltem”
Gondjaimmal
Senkit sem untattam.