Feledésre ítélt fohász:

Áll síkos testből és lomha kéjből,
Valaki mindig kilóg a képből.
Itt vagyok és nehéz feledni,
Kérdésre kérdés, tudnál szeretni
Világot és hatalmat mától,
Hol igaztalan hamisan vádol.
Fényben úszva burokba zárva,
Mindenütt csak a halál tálal
Életet és ezernyi kérdést,
És nem vallod be, hogy mindig is féltél
A fegyvertől és az arctalan mástól,
A Semmihez közel Mindentől távol.

Kutyákkal ébredsz, de macskákkal álmodsz,
Valami összejött, mégis vágyol
Az egészre, hogy megértsed végre,
Soha sem szabad tenni a létre,
Mert máshonnan jöttek, és máshová mennek,
S gyilkoló kedved már el nem rejted,
Hisz mindenki látja, mindenki tudja,
Küszködni tovább, de ennyire futja.
Megállni egyszer és pihenni végre,
Karok és határok közé letéve
Álomtól ittas kérdésre válasz:
Ennyi maradt! Nincs már sok hátra!
Kihűlt szavak és elkopott vágyak,
Ember emberben, állatban állat.
Szunnyadó ösztönök, vibráló képek,
!Bátran előre, mindentől félve!
Keresni végre, hol az igazság,
Nevetve rájönni Őt is kirakták
Egy vitrinbe, hol ember és állat,
Nézik és nem értik, miért van zárva
az üzlet.
Ölj meg!
Kérlek!! Ölj meg!

Szépek vagyunk és nevető arcunk,
Elrejti előle hová is tartunk.
Párában, ködben, vízben és fagyban,
Sorstalan sorsunk az igazi karma.
Szárnytalan testtel próbálunk repülni,
Esélyünk sincsen, de nincs idő leülni.
Pihennénk végre, ám ott lohol mögöttünk,
Ki valaha ismert, és itt élt közöttünk.
S arctalan arcában ott van a válasz,
A múltat megölni, a jelenben várva
A csodát, egy lüktető-vibráló érzést,
!Változtass minden szenvedélyt vérré!
És én vagyok az, aki elhozza néktek,
Szavakat szavakkal, pénzt a pénzzel.
Nézzétek, lássátok, milyen a filmem,
S pusztító férgektől hemzsegő szívem
Majd kimondja végre mocskos kis titkunk,
Hogy miben is hittünk, és meddig bíztunk
Annyi éven át, bukásra készen,
Egyszer csak kimondják, nincs tovább: vége!
Ölj meg!
Kérlek!!! Ölj meg!

Kezemben-kezed és vállamon-vállad,
Hová is rejtetted féktelen szárnyad.
Tűz ellen tűzzel, ár ellen vízzel,
Ne akarj mindent, és most már hidd el;
Ez csak egy érzés, kérdezd meg bátran,
Mikor jött el hozzám, és mikor láttam.
!Ne akarj túl sokat, ez az életnek átka!
Te nem voltál ott, de én már jártam
Nála!
Ölj meg!
Kérlek!! Ölj meg!

És...Ha nem látsz már semmit, dőljél csak hátra,
Igazság, hazugság, soha se bánjad,
Halál vagy élet, szeress és ölelj,
Mert egyedül maradsz és nem lesz már tömeg.

Kérlek!! Kérlek!!
Ölj meg!
Ölj meg Kérlek!

VISSZA