Gyermekmese
Bolydul az erdő és százak tanakodnak
Milyen gyógyír kell a beteg sündisznónak.
A róka, a farkas fancsalian néznek,
Mert ők tudják ám, mi kell a zenésznek.
De ki lehet a tüskés? egy pocok? ürge? vakond?
Kit lázálma gyötör, s csak odújában vacog,
Rumlis egy teremtmény, azt bíz meg kell hagyni
Az állati világból nem szabad kihagyni.
Én ismerem jól, van szerencsém hozzá
Írok jót és rosszat ...súgják...NE habozzál!
-- - --
Este még dér lepte a tavaszba boruló tájat
Akkoriba felénk csalóka idők jártak.
Az éjjel még tél volt, a nappal már tavasz
Mikor is a sün ajtaján kopogtat a ravasz.
Barátom-barátom ugorj harci díszbe!!!
Van nálam maláta, alkoholos vízbe,
Repedjen a jég, olvadjon a sarja
S ki-ki járja táncát, ahogyan akarja.
A tüskés szeme csillan, agresszív kis állat
lábán az acél, szegecs díszít vállat,
Régóta tervezték ezt a mai estét
S ahogy beszéltek, azt nem tűr nyomdafesték.
A kérdés, amin nevettek...., hogy lássad nem hiába:
-Hogy szült anyád sünt?? a büdös picsába
-- - --
Zengett kettejüktől a Szuharbújó erdő
Megannyi vadcsapás, de mind-mind oly tekergő
Csattant arcba páfrány, zúzmarás dödölle,
Őket megfékezni??? ...nem kérek belőle.
Rebbentek körülöttük az éjszakai vadak
Jöttek még több százan, mint fekete hadak
Pedig se iránytű, se térkép, csak orrukat emelve
Néztek az ég felé, magas fellegekbe.
Őket egy fekete árny vezette az útra
Hogy időben odaérjenek a "Taknyos Varnyúba".
Kimelegedve bizony, semmit sem restelltek
Azonnal a sörcsap négy karjának estek,
Elégedett szörcsögés és toroklebeny morgás
Olyan mélyről fakadt, mint egy tölgyfaóriás.
A csapos persze mindezt mosolyogva leste,
Ide szerencsére nem jár, ki a bajt kereste.
Megfért itt a gödény, a fakúszó gulipán,
Hernyótalpas rozsdástorkú és a tulaj: sirKhan.
Hajnalban az ifjak bőrükig eláztak,
Sörszagúan borszagúan végre hazamásztak,
Épp elég volt nekik csemege a hétre,
Jó rock "n roll hangulat, betyáros zenére.
Mikor a tirvornyának ideje már elmúlt
Ütött-kopott kabátjába ropogós hideg bújt,
Pirosló orrával ébredt az egy komám
Mi ez a dögvész rajtam...?? szitkozódott korán.
Gyorsan híre ment ám mi van a zenésszel
Méhek mézet szedtek vadvirág fürkésszel,
Rotyogott a mentás csipkebogyó leve,
Apró sáskacsipsszel díszítették tele.
Vittek neki mindent: pondrót, lárvát, répát,
A gólya orvosságképp elétett egy békát,
A tüskés szimatolta, motoszkált fejében,
Sok csodát lát az, ki hisz még a mesében.
-- - --
December hava jő, a sün nem fér a bőrébe,
Egy odatévedt Kele kölyköt hoz csőrében,
Felcsillanó szemmel néznek most egymásra,
Mese ez, csak mese, akárki meglássa!!
Gyermekmese
Bolydul az erdő és százak tanakodnak
Milyen gyógyír kell a beteg sündisznónak.
A róka, a farkas fancsalian néznek,
Mert ők tudják ám, mi kell a zenésznek.
De ki lehet a tüskés? egy pocok? ürge? vakond?
Kit lázálma gyötör, s csak odújában vacog,
Rumlis egy teremtmény, azt bíz meg kell hagyni
Az állati világból nem szabad kihagyni.
Én ismerem jól, van szerencsém hozzá
Írok jót és rosszat ...súgják...NE habozzál!
-- - --
Este még dér lepte a tavaszba boruló tájat
Akkoriba felénk csalóka idők jártak.
Az éjjel még tél volt, a nappal már tavasz
Mikor is a sün ajtaján kopogtat a ravasz.
Barátom-barátom ugorj harci díszbe!!!
Van nálam maláta, alkoholos vízbe,
Repedjen a jég, olvadjon a sarja
S ki-ki járja táncát, ahogyan akarja.
A tüskés szeme csillan, agresszív kis állat
lábán az acél, szegecs díszít vállat,
Régóta tervezték ezt a mai estét
S ahogy beszéltek, azt nem tűr nyomdafesték.
A kérdés, amin nevettek...., hogy lássad nem hiába:
-Hogy szült anyád sünt?? a büdös picsába
-- - --
Zengett kettejüktől a Szuharbújó erdő
Megannyi vadcsapás, de mind-mind oly tekergő
Csattant arcba páfrány, zúzmarás dödölle,
Őket megfékezni??? ...nem kérek belőle.
Rebbentek körülöttük az éjszakai vadak
Jöttek még több százan, mint fekete hadak
Pedig se iránytű, se térkép, csak orrukat emelve
Néztek az ég felé, magas fellegekbe.
Őket egy fekete árny vezette az útra
Hogy időben odaérjenek a "Taknyos Varnyúba".
Kimelegedve bizony, semmit sem restelltek
Azonnal a sörcsap négy karjának estek,
Elégedett szörcsögés és toroklebeny morgás
Olyan mélyről fakadt, mint egy tölgyfaóriás.
A csapos persze mindezt mosolyogva leste,
Ide szerencsére nem jár, ki a bajt kereste.
Megfért itt a gödény, a fakúszó gulipán,
Hernyótalpas rozsdástorkú és a tulaj: sirKhan.
Hajnalban az ifjak bőrükig eláztak,
Sörszagúan borszagúan végre hazamásztak,
Épp elég volt nekik csemege a hétre,
Jó rock "n roll hangulat, betyáros zenére.
Mikor a tirvornyának ideje már elmúlt
Ütött-kopott kabátjába ropogós hideg bújt,
Pirosló orrával ébredt az egy komám
Mi ez a dögvész rajtam...?? szitkozódott korán.
Gyorsan híre ment ám mi van a zenésszel
Méhek mézet szedtek vadvirág fürkésszel,
Rotyogott a mentás csipkebogyó leve,
Apró sáskacsipsszel díszítették tele.
Vittek neki mindent: pondrót, lárvát, répát,
A gólya orvosságképp elétett egy békát,
A tüskés szimatolta, motoszkált fejében,
Sok csodát lát az, ki hisz még a mesében.
-- - --
December hava jő, a sün nem fér a bőrébe,
Egy odatévedt Kele kölyköt hoz csőrében,
Felcsillanó szemmel néznek most egymásra,
Mese ez, csak mese, akárki meglássa!!