Versek vegyesen!

Vers Neohoz!

Az első voltál, ki igazán s őszintén köszönt!
Köszöntem én is, mint rég látott névtelen
és bár valóban ismeretlen voltam és arctalan,
kedvességed megragadott egészen harctalan...
Hamar felfogtam, a kick után nagyon is éreztem,
csöndben jelezted, mosolyogva, kedvesen,
"csatázni vétek volna ellenem," - mondtad
"ki rendre szabályozhatom szavajárásodat",
így én hamar megadtam magam neked...
hallgattam rád! Betartottam minden szabályt!
Telt az idő. Te nem változtál, én igen...
Egyre haragosabb lett a kedvem!
Kérdések gyötörtek, de egyszer bátor lett tettem!
Megkérdeztem : Neo? Szerethetlek csendben?
Úgy bátorkodtam s erre te visszakérdezel,
mint ki nem is ismer, szemtelenül és sután!
Én zavarba jövök és elütöm a betűt,
legépelem újra, lassan, meggondolva!
Aztán lenyomom az entert... - Szeretsz Neo?
S Te... - mit is reméltem - Nem jött az igen.
Azt kérdezted tőlem, elmégy? S én elkeseredtem.
Remegő kézzel gépeltem az új kérdést neked!
Töröltem! Mindhiába... Minek is reménykedtem...
Elkullogok csöndben, holnap ismét megkérdezem!
Nem adom fel! Tudom, egyszer igent írsz nekem!

(Neo fanklub)