Amina

Sziasztok!

Sokan, akik itt vagytok a chaten tudjátok, hogy én már több mint 10 éve nem élek otthon.
Magyarország elhagyása Kanadával, majd Ausztráliával folytatódott.

Három évvel ezelőtt egy helyi magyar újság kért meg arra, hogy meséljem el, hogy is kezdődött a kalandom.
Ennek az első részét szeretném most nektek megmutatni és ha kiváncsiak vagytok az ausztrál élet szépségeire, illetve hátrányaira, szivesen folytatom, esetleg konkrét kérdéskörök alapján.

Ausztrália VS Kanada

Vándorolunk. Mi magyarok évszázadok óta vándorolunk. Sokan jobb életet, új otthont keresnek és vannak,
akik csak pár évet kényszerülnek/szeretnének más országban tölteni.
Bármelyik csoporthoz is tartozunk, mindenkinek be kell járnia az újrakezdés útját.
Nincs két egyforma elmesélés, nincs két egyforma megtapasztalás, de azt hiszem a legsimább út is
rögökkel van tele egy idegen országban magyarként.
Minden, amit az anyatejjel magunkba szivtunk, mindaz, ami biztonságot nyújtott Magyarországon,
az abban a pillanatban tovaszáll, ahogy elhagyjuk hazánkat.
Otthon ezer listát készitünk mindazokról a nehézségekről, amik ránk várhatnak, próbálunk felkészülni rá,
de be kell látni, hogy az ismeretlenre nem lehet eléggé felkészülni. Az új ország, új embert kiván.
Amit tanultunk, amiben felnevelkedtünk érvényét veszti.
Új szokások, új emberek, új közeg vesz körül bennünket.
Ha nyitott szivvel indulunk el, talán könnyebb...könnyebb a küzdelem.
Mert egyvalami biztos, az, hogy küzdeni kell.

A mi kis történetünk, valahol 2006 derekán kezdődött.
Férjemmel együtt aránylag biztos munkahellyel és jövedelemmel rendelkeztünk.
A "külföld" számunkra pár nyaralást jelentett. Meg sem fordult a fejünkben,
hogy Magyarországon kivül keressük helyünket a világban.
Egy rokoni látogatás alkalmával találkoztunk a kérdessel:
miért nem mentek ki pár évre az unokatestvéredhez Kanadába?
Már a hazafele úton folyt ezügyben a férjemmel az eszmecsere. Nos igen, miért is ne?
Pár évet dolgozhatnánk kint (teljesen mindegy, hogy mit), ami anyagilag megalapozhatná
a későbbi, otthoni életünket.
Hjaj, ma már csak mosolygok a naivitásunkon, amit valljuk be sokan magunkénak tudhattunk.
Pár hét alatt az ötlet ténnyé vált, majd tetté. Tipikus analizáló révén,
minden információt igyekeztem beszerezni a kinti élettel kapcsolatban, annak ellenére,
hogy a rokonok igérete várt minket, miszerint 2 hónapig elszállásolnak bennünket
és már mindkettőnknek volt leszervezett munkája.

2007 tavaszán feladva addigi életünket, nekiindultunk életünk nagy kalandjának.
Biztos vagyok benne, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik hasonló módon indulnak el és abban is,
hogy a folytatást is sokan ismerősnek találják.
Kiérkezesünkkor realizálódott, hogy munka nincs, a megérkezésünk éjszakáján,
pedig már azonnal az albérlet keresés rejtelmeibe avattak be bennünket vendéglátóink.
Kemény, hideg tél volt akkor épp Torontóban. Nagyon elveszettnek éreztük magunkat,
de ha lehet ez csak mégjobban összekovácsolt akkor bennünket és meghátrálásról szó sem lehetett.
Egy hét múlva volt munkánk, két hét múlva pedig albérlet. Nos egyik sem az addigi megszokott szintű,
de már láttuk a holnapot. Pár hónapig nagyon küzdelmes volt az ottlét, de a világ ezzel együtt kinyilt.
Magyarországon mindig amolyan kis fekete bárány voltam kis falumban, a nyitott és optimista szemléletem miatt.
Ezekben a hónapokban rájöttem, hogy egy szemellenzőt viseltem otthon, annak ellenére,
hogy azt gondoltam én készen állok más ismeretlen dolgok befogadására, elfogadására.
Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
A világ ezer szinű és csodálatos, minden nap új arcát mutatja, új szinekkel ismertet meg bennünket.
Természetesen vannak kevésbé szerethető dolgok is benne, de érdemes mindig nyitott szemmel járnunk
és észrevenni azt a rengeteg jó dolgot, amit ad nekünk.
5 évet éltünk Kanadában.
Keményen dolgoztunk és 2-3 év elteltével éreztük már nem vágyunk vissza a szemellenzőnk mögé.
Szeretjük ezt a szabadságot, amit ez az új világ adott nekünk.
Időközben Magyarországot is elérte a válság, nem láttunk otthon magunk előtt jövőt hazatérésünk esetén.
Úgy döntöttünk maradunk, de Kanadában nem könnyű "maradni". A hivatalos út hosszú éveket,
akár évtizedet is igénybe vehet. 5 év után ezért úgy döntöttünk, hogy barátaink invitálására
Ausztráliába látogatunk és ha tetszik, itt épitjük fel új életünket.
Nos a döntést nem volt könnyű meghozni.
Toronto ezer szinű, multikulturális, pörgős, nagyon modern nagyváros, több százezer magyarral.
Minden pillanatában egy új élménnyel gazdagitott bennünket.
Kulturális kánaan, modern életvitel és mindemelett igen olcsó életet biztositott.

Ebből csöppentünk Perthbe. Sokként ért bennünket, főleg engem, ami itt várt ránk.
Mintha időutazásra fizettünk volna be és 20 évet visszaléptünk volna az időben.
Augusztus végén érkeztünk egy igazán esős télen....
ez nem segitette az Ausztráliáról elképzelt kép vizualizációját.
Kicsit érettebben érkeztünk ide, más elvárásokkal, más emberként, mint annak idején Torontoba.
Barátainktól sok segitséget kaptunk a kezdeti időszakban, amit csak köszönni tudunk nekik.
Igen hamar a labunkra álltunk, az életünket valamivel könnyebben kezdtük itt Perthben,
de feldolgozása ennek a "visszalépésnek" lelkileg nem volt könnyű, főleg számomra az első itt töltött évben.

Lassan 3 év elteltével átértékelődött bennem az első sokkhatás élménye.
Ami először negativumként jelent meg, ma már pozitiv élményként tudjuk megélni.
A lassabb élet, az "unalmas" kisváros esélyt ad arra, hogy pihenjünk.
Megteremt egy olyan lehetőséget,amiről régebben csak álmodoztunk.
Munka, munka után pihenés, szabad esték, hétvégi programok a barátokkal.
Igen, ez nem egy pörgős élet, de pontosan arra ad eselyt, hogy figyeljünk magunkra,
legyen időnk a családunkra, figyelmet szentelhessünk egymásra, élvezzünk egy jó könyvet
a kertben ücsörögve egy kávé mellett, miközben egzotikus madarak vesznek körül bennünket.
És bár mindez szépnek hangzik, mégis oly nehéz ebbe a jóba beletanulni és elfogadni, hogy létezik.
A pörgős, néha dupla műszakokból, az állandó hétvégi munkákból nehéz átengedni magunkat az élet élvezetének.
Ma már elmondhatom, hogy tudjuk igazán élvezni ezt a lelassult és kényelmes
és anyagi biztonságot nyújtó életet itt Perthben.
Természetesen jól esik időnként elmenni felfedezni a világot, de jó ide visszatérni.
Naponta apró dolgok emlékeztetnek arra, hogy hálát adjak, amiért itt lehetünk.

Végül, de nem utolsó sorban, úgy érzem nem lehet egy ország mellett, vagy ellen sem 100%-ban letennünk a voksunkat, hiszen az, hogy épp milyen szinűnek látjuk azt az ablakunkból a világot, nagyon sok szubjektiv tényező befolyásolja, amik bennünket is megváltoztatnak és befolyásolnak.
Ha valahol anyagi biztonsagban élhetünk, megbecsült emberekként, élvezhetjük munkánk gyümölcsét,
családunkkal eltölthetünk tartalmas időt, akkor azt gondolom bárhol is élünk, minden adott ahhoz,
hogy boldog életet mondhassunk a magunkénak.
A férjemmel nagyon szeretjuk Kanadát, csodálatos ország, de itt Ausztráliában is megtaláltuk a boldogságunkat.
Végszóként kivánjuk az összes magyarnak, bármelyik országot is választja új otthonának,
hogy találják meg azt az utat, ami a céljaikhoz vezeti őket és mindeközben ne felejtsek el gyökereiket,
hagyományaikat, amikből életünk végéig táplálkozhatunk.