Kínzó vágy

Valami azt súgja nekem,
-félre vezettek téged-
s azt még most sem értem,
miért kell szerelmed.

Nem érdekel a "rangod"
Csak a hangod hallanám
Nyútsd felém karod
Akkor az arcod.
Kezeimmel simogatnám.

S, e hívó szóra mennék
És oly boldog lennék.
Mert érzed, amit én!
Így „szívem tüzével”
Tested melengetném.

Oh! Miért is láttalak meg,
De ezt te sem értheted..,
Nem találok szavakat
A kinzó vágy gyötör
És annyira fáj e vágy
Hogy e szerelem „megöl”.

De te ne keress,ne kutass
Hisz’ mire versem megkapod
Én akkor már (bár boldogtalan)
A „másvilágon” vagyok.

Légy hű emlékemhez,
Zárd szivedbe titkom,
S ha rám gondolsz néha,
Emlékezz arra,milyen volt
Vágyakozó hangom…