Oh

(-)

Oh! „Én édes Nőm”!
Teérted képes vagyok
Akár órákig várni,
-Még ha az idő hideg is-
Akár…
„jégkockává fagyni”.

Oh! „Én édes Nőm”!
Ha az idő forró, nyári nap
Elolvadok érted cseppenként
-Mint jégcsap- a tűz fölött…

(-)

Oly jó lenne néha
Fejem öledbe hajtani
S, halkan csendes szóval
…szerelmet vallani…

(-)

Én, várok.
De meddig kell várnom?
-Mondd!-
Meddig tart ez így?
Mert az idő
„felettem is elsuhan”
S, ami az életből megmarad,
Az csak emlék mind.

Megváltozok

Életem nehéz pillanata ez,
Érzem, most változok
Tudom vannak olyanok
Akik pont ezért boldogok…