|
Versek felhasználótól felhasználónak!
Köszönet nektek az alkotásokért!:)
Titkos vallomás
Felnézek rád és szeretlek,
Dumanet legszebb botja.
Neo az igazi a tökéletes
Hisz csak a frankót mondja.
Beléd estem teljesen,
Mint tehén a gödörbe.
Nem élhetek nélküled Neo,
Fogadj hát örökbe!
(Poeta)
Spontán vers, felhasználótól felhasználónak, a közösségi szellemet megidézve!
Köszönet Poetának az alkotásért!:)
Gyertek mind!
Lobogó tűz ég szemünkben,
Tűz,amit mind körbeállunk.
Kezünk összekulcsolódva,
Ajkunkról szól az ősi nóta.
Egyek vagyunk mi mind,
Ősi törzs leszármazottai.
Egyszerre eszkimó,indián,
Viking és minden más.
Egyként szól ajkunkról,
Messze száll az ősi dal.
Képet fest a sötét égre,
Tűzzel írva vérbe.
Örökké egyek,vagyunk,
Mi mind összetartozunk,
Összeköt minket a vér szava,
Hív a dal,gyertek mind haza.
(Poeta)
Vers Neohoz!
Az első voltál, ki igazán s őszintén köszönt!
Köszöntem én is, mint rég látott névtelen
és bár valóban ismeretlen voltam és arctalan,
kedvességed megragadott egészen harctalan...
Hamar felfogtam, a kick után nagyon is éreztem,
csöndben jelezted, mosolyogva, kedvesen,
"csatázni vétek volna ellenem," - mondtad
"ki rendre szabályozhatom szavajárásodat",
így én hamar megadtam magam neked...
hallgattam rád! Betartottam minden szabályt!
Telt az idő. Te nem változtál, én igen...
Egyre haragosabb lett a kedvem!
Kérdések gyötörtek, de egyszer bátor lett tettem!
Megkérdeztem : Neo? Szerethetlek csendben?
Úgy bátorkodtam s erre te visszakérdezel,
mint ki nem is ismer, szemtelenül és sután!
Én zavarba jövök és elütöm a betűt,
legépelem újra, lassan, meggondolva!
Aztán lenyomom az entert... - Szeretsz Neo?
S Te... - mit is reméltem - Nem jött az igen.
Azt kérdezted tőlem, elmégy? S én elkeseredtem.
Remegő kézzel gépeltem az új kérdést neked!
Töröltem! Mindhiába... Minek is reménykedtem...
Elkullogok csöndben, holnap ismét megkérdezem!
Nem adom fel! Tudom, egyszer igent írsz nekem!
(Neo fanklub)
|
|
