Könyvajánló: A Magisztérium sorozat - H.Black & C.Clare

Vélemény:

A DumaNet cseten tombol a mágia. Gyere és varázsolj el minket. Ha találkoznál pár káoszsújtottal, csak semmi pánik, a magisztérium is jelen van!

A magisztérium egy remekül megírt fantasy sorozat. Kalandos, izgalmas és lebilincselő történeteken át,
megismerhetjük Callum Hunt, a mágustanonc és barátai élményeit. A mágia és emberi világ vívódásait.
A szeretet erejét.
Lenyűgöző, morális határokat súrolva, boncolva tárja elénk a könyv, (gyermeki mesébe bújtatva) az olyan kérdéseket, hogy mi a jó és a rossz, hogy az ember mikor tudja ezt konkretizálni, mikortól fogható meg a fogalom tartalma vagy dönthető el személyre szabva annak legitimitása.
Hol kezdődik az egyéni felelősségünk tetteinkért és egyéni tetteink mennyire vannak kihatással mindenre, másokra.
Megmutatja, az önzetlenség szépségét és azt, hogy minden tettünknek ára van.
A mulandóságot, testünk elenyésző mivoltát, szeretteinkhez a kötődést, a halál elfogadhatatlanságával reprezentálja.
A könyvsorozat kortalanságát mi sem bizonyítja jobban, mintsem az, hogy letehetetlen.
Magával ragadva, nagyon elgondolkodtató aspektusokból köti le a felnőtt figyelmet és ragadja el a gyermeket ábrándozásra sarkallva.
Egy könyvsorozat, ami az egész családnak szórakoztató, de óvatosan kezdjünk bele, mert hirtelen ott találjuk magunkat a történet közepén és a világ körülöttünk megszűnik arra az időre. :)
Mágiára és kalandra fel! Olvassunk együtt!

Aztán persze gyertek a küldetés kapukon át megbeszélni, egyenesen a DumaNet csetre, az emberi világ számára is látható felületen, hogy kinek mi a véleménye a könyvekről.
- www.dumanet.hu - Ahol közös az élmény és megosztható!






Nemere István - Leszek, mint űzött vad (Zsigmond-trilógia 1.)

Idézet :

"Garai uram érezte, hogy Lesták valami választ vár tőle.
Mindent úgysem mondhatott el neki, meg hát nem is akart. Nem neki való.
Lesták csak intézze a palota és a Garai-birtokok pénzdolgait, azokhoz ért.
Ugyanakkor megértette, hogy ez az ember, olyan közel a hatalomhoz, mégsem benne,
néha szeretne valamit megérteni abból, ami körülötte történik.
- Lesták uram, az özvegy királyné sok hibát elkövetett. Nem oktalanul
fenekednek rá az urak, emlegetvén a nőuralmat. Ami az ő fejükben egyet jelent
a zűrzavarral, a szeszélyeskedéssel. Való igaz, a királyné sokszor dönt úgy,
hogy a személyes harag vagy kegy vezérli. Akit utal, arra nem bízna a
hatalomból egy körömnyit sem, akit kedvel, annak hivatalt és vele nagy
jövedelmet ad akkor is, ha az ember haszontalan és buta...
Eddig, ha méltóságokat kellett betölteni, immár harmadik esztendeje,
nem csak az érdemet mellőzte, de biz az ildomosságot is!

-Ezt, hogy érted jó uram? - a kopasz férfi nagy szemeket meresztett.
- Bizony az özvegy nem vette tudomásul, min alapszik az állami hatalom.
Lajosunk jól tudta, hogy minden előkelő és hatalmas családnak kell valamit adni.
Kell, hogy személyesen érdekelt legyen a hatalomban, a kormányzásban.
Ezért volt az, hogy minden liga urai közül a leghatalmasabbak kaptak posztot az udvarban.
Kiből főajtónálló, kiből főlovászmester, kiből főkamarás, kiből kincstárnok
lett, és így tovább. Senki nem várta el a lovászmesteről, hogy lovakat terelgessen,
abrakoltasson a palotában, a név mit sem számít, csak az, hogy akár mint
lovászmester, akár más poszton, de a családját, híveit, ligáját képviseli.
Akik közel vannak a tűzhöz, nem lázadnak a hatalom ellen.
Ősi igazság ez.
Persze a legbölcsebb és legóvatosabb király sem elégíthet ki mindenkit.
Akiben több az önzés, aki semmivel sem elégedett, aki mohó és több pénzre,
hatalomra, birtokra és rangra vágyik, azt vagy ki kell elégíteni vagy másokkal ellensúlyozni.
Ez a bölcs uralkodás legfontosabb alapelve, barátom.

- Ha jól értem, úgy véled, jó uram, amíg a nagyurak nem reménykedhetnek abban,
hogy nyílt szakítással, ellenségeskedéssel többet érhetnek el, addig nyugton
maradnak és nem borítják fel a királyság békéjét.
- Így vagyon. Ha egyenlő erők között oszlik meg a hatalom, senki sem száll
szembe a többiekkel, és a királlyal sem, mert többet veszíthet.
Az országos hatalom erkölcsi alapja éppen az, hogy nem kell személyes
okokkal és szándékokkal számolni ott, ahol magasabb érdekekről van szó.
Ha a Magyar Királyság érdeke fontosabb, ott nehogy egyik vagy másik nagyúr
kicsiny önzése legyen a döntő.
- Ám úgy tűnik, Erzsébet asszony nem tudja ezt.
- Minden jel szerint. Hiába magyarázom neki immár négy esztendeje,
ő csak a maga asszonyi feje után megy. Egykori férje alatt a hatalmat nem
zavarhatták meg személyes érdekek, ami most gyakorta megesik.
Rossz vért szült, hogy egyiknek ezt adományozott, másiknak azt...."






MEK : Karinthy Frigyes - Görbe Tükör

Idézet :

Az egyes élelmiszerek:

1. Kenyér. Likacsos, szivacshoz hasonló massza, kéreggel körülvéve és lestemplizve. Beléből cipókat,
kérgéből cipőket készítenek. Ha megszáradt, összemorzsolják, és "liszt" néven hozzák forgalomba.
Használják hashajtónak, festéknek, labdacsoknak (ebben a formában asztali játékszert készítenek belőle),
bőrét kicserzik, beleit húrnak használják, csontját megőrlik.

2. Tej. Folyékony, átlátszó anyag, színtelen és szagtalan. Használják mosásra, főzésre, malomhajtásra.
Gipsszel keverve isszák is.

3. Vaj. Készül zsírból, zsigerből, avból. Fagyott állapotban kenyeret kennek rá.
Enyvnek nem lehet jól használni.

4. Sajt. Friss állapotban a vaj neve. Fajtái: a) ementáli, ebbe lyukakat vájnak ki a kukacok részére;
b) liptói túró, más néven gitt, ablaküvegek betapasztására alkalmas.

5. Disznóhús. Fajtái: a) virsli, vendéglők és konflisállomások közelében terem,
érett állapotban debreceninek nevezik, ezt fiatalon levágják, nem hagyják megnőni.

6. Emberhús. A Fidzsi-szigeteken kedvelt delikatesz. Nálunk, olcsóságánál fogva, nem eszik.

Az élelmezés többféle úton történik, eredeti módja a szájon keresztül a gyomorba történő áthelyezés,
gyakoribb azonban nálunk a fordított módszer. Ez utóbbi folyamat gyors és biztos elérésére
a következő intézmények szolgálnak:

1. Kávéház. Tágas helyiség, melyben írók eszik egymást.

2. Vendéglő, másképp: fantáziagyakorló iskola; asztalokkal kirakott bolthelyiség,
ahol kis képzelőerejű költők és írók körben ülve fejleszthetik fantáziájukat.
Ez úgy történik, hogy az ember rendel valamit, és arról aztán, amit kapott, megpróbálja elképzelni,
hogy az az, amit kért. Eleinte kicsit nehezen megy, de később még nehezebben.
Fő ételek: főzelék feltéttel, mégpedig azzal a feltéttel, hogy igazán főzelék. Marhahús;
óvatosan kell enni, nehogy az esetleg benn maradt nyereg- és szerszámtörmelékeket lenyelje az ember.
Pörkölt; ennek két fajtája van: a közönséges pörkölt és a rendesen átfőtt pörkölt; utóbbi csak a
legritkább esetekben észlelhető; legutoljára a Drechsler vendéglő égése alkalmával találtak néhány példányt
a kiégett romok között; állítólag meg lehetett enni.

A vendéglők tisztaságáról a közegészségügyi és tisztasági bizottságok gondoskodnak.
Minden vendégnek ki kell nyalni a tányérját, hogy a következő vendég rendesen kapja kézhez.
A tányérok piszkosságáról szóló mendemonda (lásd: Legendák) onnan származik, hogy kezdők mindig
összetévesztik az ételeket a tányér fenekén heverő piszokkal.






MEK : Babits Mihály - Bergson filozófiája

"A XX. század első nagy metafizikai rendszerét francia ember adta a világnak:
Bergson Henrik.

A filozófiához voltaképpen mint a valláshoz minden igazi léleknek köze van: de Bergson filozófiája
kétszeresen érdekelheti az irodalmi érdeklődésű magyar olvasót. Először Bergson nem tisztán a tudósoké:
őt hazájában is az írók és művészek filozófusának tartják. Másodszor visszahatás a német mechanikus
világnézet ellen, mely drótba akarta kötözni a világot s gyávává tette a gondolkodást.
Ezt a világnézetet (minden kriticizmust, asszociatizmust, élettani mechanizmust beleértek)
Bergson a saját fegyvereivel, kísérleti lélektannal, darwinizmussal támadja meg s ha meg nem ölheti a vasóriást,
mégis lelöki a trónról, megszüntetvén egyeduralmát. Valóban Bergsonban a szabadítót kell látnunk,
aki oly álmokat hoz vissza, melyeket régen elveszetteknek hittünk, oly tájakra vezet,
melyek felé már nézni sem mertünk. Aki nem hisz neki, olvasva lehetetlen erősebbnek és szabadabbnak
nem éreznie szellemét."