Nem tehetem

Mikor az óra ébreszt
Te jutsz eszembe először
Arra gondolok mindig
Veled volt boldog az éj.

S, mikor látom nem így van
Elszomorít e tudat
Mindössze az a vigaszom
Látlak ma még!

És, ha már látlak
Boldogan ölelnélek meg
-De nem tehetem-úgy érzem
Mert sokan félre értenének.

Pedig, igaz szívből tenném
Amit férfi adhat nőnek
Bár, én senkid sem vagyok neked
Mégis várom tőled.

Nem akarod

Gondolatom, egy csók
Amit szívből lehelnék ajkadra
De te sem akarod
Csak néha engeded nyakadra.

Sokszor úgy nézek reád
Vágyódó, kérlelő szemekkel
Szinte már elárulom
Visszafojtott szégyenemmel.

Megkedveltelek nagyon
És ezt te is, nagyon jól tudod
De hogy ettől több ne legyen
Azt mondod inkább: nem akarod!