Bevezető

Mondatra mondat, írjunk együtt mesét! :)

A játék lényege, hogy együtt megírunk úgy egy történetet, hogy mindenki hozzá tud tenni egy-egy mondatot!
(Tekintettel a netikettre és egyéb ilyen formaságokra!)
Amennyiben van kedved az utolsó mondatot a történetben folytatni, egyszerűen bármilyen nickről
nyiss egy privit a cseten a 'DumaLap' nickre és írd meg!
Vedd figyelembe, hogy a mondatot utólag nem tudom átírni, kijavítani, kitörölni a történetből és arra is figyelj,
hogy 3 mondatnál ne legyen hosszabb az, amit hozzá kívánsz tenni!
Továbbá, hogy várd meg kérlek, hogy az általad írt mondatokra, előbb valaki más is reagáljon valamit,
hogy újra csatolni tudj te is valamit a történethez!
Ugye a cél az, hogy "együtt" írjunk egy történetet, ezt ne tévesszük szem elől!:)
Azt is nézd kérlek, hogy sértő, szándékosan a játékot romboló, másokra való negatív utalást tartalmazó
vagy egyéb ehhez hasonló hozzászólás, nem fog megjelenni!
Abban az esetben, ha egy épp aktuális mondatra, többen is reagáltok, időrendi beérkezést
fogok alkalmazni! Tehát aki gyorsabban megírja, annak a mondata jelenik meg!
A beérkezett folytatásokat naponta ellenőrzöm és frissítem. Így csüggedésre semmi ok!
Ilyen esetben egyszerűen olvasd el a frissített történet végét és írj egy következő folytatást!:)
Arra kérek mindenkit, legyünk tekintettel arra, hogy a játék lényege, hogy közösen hozzunk létre valamit,
így adjunk másoknak is teret kibontakozni, továbbá ne zárjuk le a történetet szándékosan.
Amennyiben a fentebbieket elolvastad és elfogadtad, nincs más dolgod, mint a történetben szereplő
legutolsó mondatra reagálni egy másik mondattal és ezzel kiváltani egy láncreakciót, írni egy közös történetet!

Példa: (DumaLap + privi = mese/ujsag : "Besötétedett és akkor Piroska kettőt kacsintott a piros szemével.
Abban a pillanatban ott találta magát csodaországban és elterülve ott hevertek előtte a...."
- Innentől pedig valaki más fogja folytatni a történetet.

Jó játékot mindenkinek!:)

Kezdődhet?:) Lássuk...
I./1.

Első játék/ Első mondat, a mese kezdete/bevezető :

Péntek van, pár nappal húsvét előtt, amikor elkezdődik a történetünk.
Egy kisváros rég elhagyatott könyvtárában vagyunk. Éjszaka van, kint a hideg szél süvít és
valami azt súgja, nem vagyunk egyedül. Egy zseblámpa van nálunk.
Egyszerű megoldás, de most jól jön. Nehezen kapunk levegőt, de beljebb megyünk.
Emlékeink megfakultak már és nehezen igazodunk ki, hogy merre kell indulni.
Valamibe beleütközünk... Tekintetünk meglát egy ütött-kopott széket amit megigazítunk és leülünk.
A porszemek remegni kezdenek és egy polcon, valahol a félhomályban, izgő-mozgó könyvek ficánkolnak.
Árnyékok táncolnak előttünk.
Mi nem félünk. Várunk...
Valami szokatlan, valami furcsa fény villan fel és egy hang. Messziről jött hang ez, fájdalmas.
Aki elég figyelmes, talán észre fogja venni, hogy....
a porszemek rezgése felgyorsul és felemelkedve a polcról lassan egyre határozottabb alakká rajzolódnak ki.
Lapok suhogása hallatszik s valami furcsa ismeretlen hang mellé,mintha egy öreg zsebóra ketyegne mindig egy ütemet kihagyva.
Elmormolom a varázsigét és nem tudom, hogy Démon vagy Angyal jelenik majd meg, de abban biztos vagyok, hogy...
megjelenik egy alak és a kezében lesz egy rózsaszín,csillámpónikkal díszített reklámszatyor..
... amit felénk nyújt. A kezünk remegve nyúl érte
és abban a pillanatban egy elvarázsolt konyvtár közepén találjuk magunkat, ahol nyüzsögnek a varázslények körülöttünk és ott áll ő, a napfényben fürdő, hatalmas üvegablakos könyvtár közepén, körülötte...
vibrál a levegő és északi fényhez hasonló aura fonja körbe
Körülötte csodálatos pillangók repkednek és mindenki csilingelő énekhangját hallgatja...
És akkor hirtelen elő ugrott egy gonosz demon és egy suhintással elvette gyönyörű hangját... Mindenki döbbentem állt és csak nézték mi fog történni...
Többen ekkor térdre rogyva, önkívületi állatpoba kerülve, magukból teljesen kifordulva, valami földöntúli, ismeretlen nyelven kántálva mormoltak imát, szinte már hipnotikus állapotban, egy-két centivel a föld fölött lebegve.. ekkora hasított belém a gondolat. Tudtam, hogy tennem kell valamit és a hátsó zsememből gyorsan elővettem...
azt a nagyon regen magamnal hordott , csodalatosan fenyes nagy lapos kavicsot, amirol biztosan tudtam hogy valamifele varazserovel bir.
Amint elővettem a követ, hirtelen mintha nagyon lelaussult volna az idő. Mindenki mozdulatlannak tűnt es mintha a fülembe vattát tömtek volna, a hangok is teljesen eltompultak. Döbbenten néztem, ahogy a zsebemből elővett  kőből  az ég felé elindul egy fénynyaláb, amiből...
egy ponton megtorpanva két pici gömb vált ki. A kő hideggé vált a kezemben, de fent a két fénygömb egyre csak dagadt és dagadt, mintha belülről pumpálná valami ismeretlen erő..
hatalmas energia áradt felém. Kettőt se tudtam pislogni és már minden hamu és por lett... Az a gyönyörű világ, ami egy perccel ezelőtt még a szemem előtt volt, mostanra megsemmisült.. a következő pillanatban csoszogást hallottam a hátam mögül, de mielőtt megfordulhattam volna, valaki megkopogtatta a vállam és csak annyit mondott :
- Látod, elég egy ártó szellem hogy mindannyiunk álma megsemmisüljön!! De nem kell ezt hagynotok!!! Keresd meg a többieket és együtt le tudjátok győzni a gonoszt!! Szerezzétek vissza csodálatos hangját és újra minden gyönyörű lesz!! Ne tétovázz, indulj!...

Folytasd Te a történetet!
Szerinted mi következik? Képzeld tovább és írd meg a történet folytatását! :)